Teljesen személyes jellegű oldal lesz, azt hiszem ez most már biztos. Volt egy csomó nagyszabású tervem ilyen-oylan tartalmakról, de minek? El vagyok én itt a kis privát hülyeségeimmel...

 Meg aztán, ez tényleg még a legegyszerűbb. Ami hozzám talán a legközelebb állna, az ami gp-n eléggé felkapott volt egy ideig, ezek a folytatásos kis történetek... Egy darabig én is olvastam őket, de őszinte leszek: nem vagyok oda értük (nagyon enyhe megfogalmazás). Szóval, bocs, van köztük néhány tényleg jó is (azt hiszem, mármint, biztos van, de én még nem nagyon találkoztam ilyennel), de a legtöbb... Hát khm. Persze, nyilván érdekes egy 20000 szavas "kis" fogalmazásba "belesűríteni" ahogy van a fiú meg a lány, ahogy ez a fiú meg ez a lány megszeretik egymást, aztán ahogy ez a fiú meg a lány még ki tudja a mi francot művelnek, de szerencsére a 19999. és az 20000. szó mindig ez: happy end. Ezt úgy kell érteni, hogy még váratlan fordulatok meg izgalom sincs benne túl sok, ami egyértelműen hasznos, ha utálsz jól szórakozni. Na jó, ez sem teljesen igaz ilyen formában. Néha, csak hogy nehogy már megunjuk a cselekményt, történik valami teljesen hétköznapi, megalapozott háttérrel rendelkező fordulat. Mondjuk, miközben az egyenlítőnél nyaralnak, hirtelen, egyik pillanatról a másikra hó kezdd el esni az égből, na meg lila pingvinek (csak hogy sikerüljön a racionalitás talaján maradni). Erre a lány jól megcsúszik egy pingvinen (vagy a havon, attól függ mennyire bevállalós, aki írja ezeket), bevágja a fejét, amnéziás lesz, és mikor már azt hitted volna a 12100. szó környékén, hogy végre vége, na akkor kezdődik az egész elölről az emlékezet kieséses csajnak hála. (Ezúton is: kösz szépen.)

És hogy mi ezekben a legrosszabb?

Képes vagy rászokni. Mint ezek a szar szappanoperák, úgy mint "Jóban Rosszban" túszdráma, azaz: alacsony a költségvetés, fogunk valami idiótát aki pont annyira tud színészkedni, hogy a suli társulatba sem vették be kisebb korában (pedig abba még én is bekerültem). Na, ha ez meg van, azután ez az idióta fog egy géppisztolyt, akarom mondani valami műanyag játék puskát, amiről el kéne hinned, hogy egy orosz lőszerraktárból szerezték (ezzel nem arra célzok, hogy éles, kibiztosított fegyverekkel kéne forgatniuk… de, nagyon is arra célzok), majd agyon lő néhány embert, lehetőleg minél többet és minél lényegesebbeket, mert úgy kell azt. De hogy ne halljon meg teljesen a sorozat (azt nem akarhatjuk, a végén még emelkedne pár tíz pontot a nemzeti IQ átlag), az imént említett remek karakterek helyére kerülnek újjak, játékból kisorsolt emberek. Mindegy kik, csak legyenek olcsók, ja, és kicsit szépek, pont annyira, mint amennyire az elkorcsosult média igényli.

Úgy értem ne hasonlítsanak egy önálló, valódi emberi lényre, sokkal inkább legyen az összes az a fajta, akit ha meglátsz egy zsúfolt bevásárló központban, egy sarokkal később támadjon olyan érzésed, hogy megint őt látod, csak mert az arcának, sőt, egész lényének annyi karaktere van, mint a színtelen szagtalan víznek.

Szóval, ha ez is meg van, gyakorlatilag kész a remek, eladható, gyártás kész sorozat, aminek a nézése közben meg sem kell erőltetned magad, gondolkozni, ha akarnál, se nagyon tudnál, felkelni minek, van távirányító meg chips, a fürdést meg a friss levegőt úgyis túlértékelik. Igen, ez az, amire titkon mind vágyunk. Ugyan mi mást kívánhatnánk magunknak?